Macintosh OS X and Unix Open Source

2005. november 17., csütörtök

Jövőkép

Mi ez?

Megmondom: lakás.
Már évekkel ezelőtt eszembe jutott (lehet, hogy az építészpraxis teszi), hogy az emberek lakása tulajdonképpen egy tartály, ami több csővel kapcsolódik a külvilághoz, mely csövek az ember létfenntartását szolgálják. Ezek a csövek jelenleg: víz, gáz, csatorna, telefon, kábeltévé, internet, elektromosság, van ahol távfűtés, rendőrségre bekötött riasztó, stb. Az ember csak időlegesen tudja elhagyni ezt a tartályt, és ami a legrosszabb, az az, hogy egyre kevésbé akarja (legfeljebb egy másik tartályért). Ennek következtében úgy fejlődik a világ, hogy egyre kevésbé is kell elhagynia. Tápcső még ugyan nincs, de már van lehetőség interneten/telefonon ételt-italt rendelni. Meggyőződésem, hogy a tápcső is csak idő kérdése. Már a szórakozás is házhoz jön (lsd. házimozirendszerek, stb). Ezen kívül is minden afelé halad, hogy egyre kényelmesebben éljünk. Lassan már fel sem kell kelni a székünkből, a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettünk. A tartály egyre tökéletesebb. Idővel majd mindenki csak ülni fog a sajátjában, ami minden vegetatív funkcióját kiszolgálja, és közben audiovizuális eszközökkel tartjuk majd egymással a kapcsolatot, szórakozunk, utazunk. Ismerős, nem? Nem a zsarnok gépek kényszerítenek bele a mátrixban látott világba, hanem mi csináljuk meg magunknak. Önként.
Őszintén szólva nekem hiányzik a természetesség. Nem vagyok biztos benne, hogy jó, hogy nem csinálunk meg semmit magunknak. Pl. nagyon kényelmes a gázfűtés, de sokkal jobb, ha az ember saját maga által hasogatott fával gyújt be (bár én magam is nagyon sokszor lusta vagyok erre). Pl. sokkal nagyobb élmény volt a Fogarasi Havasokban a saját bőrünkön érezni a vihart, majd a szél által szaggatott sátorban aludni a fagyban, mintha egyszerűen a kényelmes, összkomfortos szállodában aludtunk volna pár száz méterrel lejjebb (szintben). Nagyjából arról van szó, mint a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Vagy amikor pár éve csináltunk egy többnapos, cucc-cipelős Bükk-túrát a kutyával. Szinte végig esett az eső, nyirkos, ködös idő volt, de felejthetetlenül szép volt az erdő, és valami misztikus, földöntúli hangulata volt. Aki csak a kényelmetlenséget látja és ilyenkor inkább a meleg szobát választja, sosem fogja ezt megtapasztalni. Amikor pár hete átnyergeltem bicikliről autóra, nem tetszett, hogy nem is érzem, hogy milyen az idő, milyen a levegő. Akkor már a villamos is jobb, csak ne lenne olyan tetű lassú. És akkor milyen életet élhet az, aki felkel, lemegy a mélygarázsba, beül a légkondicionált kocsiba, elmegy az irodaházba, leparkol a mélygarázsba, felliftezik az irodájába, majd este vissza? Tartályból tartályba egy kisebb tartályban.
(Hogy legyen a bejegyzésnek valami köze a mac-hez és a nyílt forráshoz, a képet blenderrel akartam csinálni (meg amúgyis), de valamiért nem működik sajna... de majd pótolom.)

update:
Pótoltam. A most látható kép Blenderrel készült Linux alatt.

ezt ziggystardust írta [18:02]

2005. november 16., szerda
Íme, ilyen magasságokban szárnyalok a Blenderben:

(A mászóvizsgára való készülődés hozadéka)

ezt ziggystardust írta [17:27]

2005. november 15., kedd
ArchiCad-hangok kikapcsolása Macintoshon
Az ArchiCadnek vannak beépített hangjai, amik hasznosak ugyan, de felettébb idegesítőek is, főleg, ha az irodában ugyanarról a gépről szól a zene is, és a jobbnál jobb számokba belecuppog az ArchiCad iszonyatos hangerőn. Sokat keresgéltem az interneten, de nem találtam semmit, végül a legautentikusabb forráshoz, a Graphisoft-supporthoz fordultam egy baráton keresztül, és meg is lett az eredmény:
1. ResEdit-tel nyisd meg az ArchiCad.app-ot
2. Töröld ki a (most vagyok bajban, mert nem találom a levelet, amiben leírták, hogy mit) a kis hangszóró ikonnal bíró resourcékat (a kiterjesztésükre, számukra nem emlékszem, bocs, szóval mindenekelőtt nulladik pontként csinálj másolatot az ArchiCad.app-ról alma+D-vel :-)
3. A system preferences-ben vedd le az alert sound-ot nullára. Hja, mindennek van ára....
(Otthon van még egy hangos archicadem, ha hazamentem, megírom pontosan, mit kell kitörölni :-) Vagy ha egy kedves olvasóm hamarabb küld egy képernyőfotót a reseditben megnyitott archicadről, akkor hamarabb.)
UPDATE
Ilyen pontatlan dolgot még sosem írtam. Lelki nagyságomat dicséri, hogy nem egyszerűen kicserélem a bejegyzést, hanem pontról-pontra javítom magam. Tehát:
1. A ResEdithez Classic is kell, és nem az Archicad.app-ot, hanem az ArchiCADResourcesLib-et kell megnyitni vele (az Archicad mappájában van)
2. Az snd nevű resource-t kell törölni (kis hangszóró az ikonja)
Ennyi.

ezt ziggystardust írta [17:24]

2005. november 1., kedd
Sokat gondolkoztam már rajta, hogy miért van az, hogyha felvonóval megyek fel egy hegy csúcsára, az messze nem olyan élmény, mintha gyalog (mászva), hiába ugyanolyan szép a kilátás, és hiába sokkal megerőltetőbb az utóbbi (főleg lefelé).
Új példaképem, Zsigmondy Emil könyveit (Az Alpok veszélyei, Im Hochgebirge, ami magyarul a borzalmas "Alpesi kalandozások" címet kapta) olvasgatva megkapjuk a választ:
"Laikus közönség gyakran teszi föl a kérdést: Mivégre kell hát fölmásznotok a hegy tetejére, életveszélynek tenni ki magatokat, mikor idelentről is éppoly jól lehet a csúcsokat csodálni?
Jégtűivel, tornyaival olyan tud lenni egy gleccser, mintha a háborgó tenger fagyott volna jéggé egy szeszélyes pillanatban. A csodálatos sziklafalak és ormok gótikus katedrálisra emlékeztetnek. Egy-egy hegycsúcsról olyan kilátás esik, mely fenségében, nagyszerűségében semmihez sem fogható. Ám nem egyedül e természeti csodák vonzása az, ami bennünket a kitaposott utakról letérít. Másik nagy hajtóerő a nehézségek leküzdésén érzett ujjongó öröm. Így érez a tornász is, ha hosszas edzés, és próbálkozás után sikerül végre egy nehéz gyakorlatot elvégeznie. A küzdelmesen kivívott győzelem öröme. De az újonc tornász nagy veszélynek teszi ki magát, ha olyan gyakorlattal próbálkozik, mely meghaladja képességeit, fölkészültségét. Épp így csak csúfos kudarcra számíthat az, aki egyedül, szakavatott vezetés nélkül, tapasztalatok híján vágna neki a magashegyeknek. Ahhoz, hogy jó hegymászó válhassék az emberből, nemcsak fizikai adottságok szükségesek, de a megfelelő lelki-szellemi kondíció is. Testnek és léleknek szigorú iskolája, egészségüknek kiapadhatatlan forrása a hegymászás, és ez mindig elég ok lesz arra, hogy a csúcsok felé vonzza a rátermetteket."

ezt ziggystardust írta [19:14]