Jövőkép

Mi ez?

Megmondom: lakás.
Már évekkel ezelőtt eszembe jutott (lehet, hogy az építészpraxis teszi), hogy az emberek lakása tulajdonképpen egy tartály, ami több csővel kapcsolódik a külvilághoz, mely csövek az ember létfenntartását szolgálják. Ezek a csövek jelenleg: víz, gáz, csatorna, telefon, kábeltévé, internet, elektromosság, van ahol távfűtés, rendőrségre bekötött riasztó, stb. Az ember csak időlegesen tudja elhagyni ezt a tartályt, és ami a legrosszabb, az az, hogy egyre kevésbé akarja (legfeljebb egy másik tartályért). Ennek következtében úgy fejlődik a világ, hogy egyre kevésbé is kell elhagynia. Tápcső még ugyan nincs, de már van lehetőség interneten/telefonon ételt-italt rendelni. Meggyőződésem, hogy a tápcső is csak idő kérdése. Már a szórakozás is házhoz jön (lsd. házimozirendszerek, stb). Ezen kívül is minden afelé halad, hogy egyre kényelmesebben éljünk. Lassan már fel sem kell kelni a székünkből, a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettünk. A tartály egyre tökéletesebb. Idővel majd mindenki csak ülni fog a sajátjában, ami minden vegetatív funkcióját kiszolgálja, és közben audiovizuális eszközökkel tartjuk majd egymással a kapcsolatot, szórakozunk, utazunk. Ismerős, nem? Nem a zsarnok gépek kényszerítenek bele a mátrixban látott világba, hanem mi csináljuk meg magunknak. Önként.
Őszintén szólva nekem hiányzik a természetesség. Nem vagyok biztos benne, hogy jó, hogy nem csinálunk meg semmit magunknak. Pl. nagyon kényelmes a gázfűtés, de sokkal jobb, ha az ember saját maga által hasogatott fával gyújt be (bár én magam is nagyon sokszor lusta vagyok erre). Pl. sokkal nagyobb élmény volt a Fogarasi Havasokban a saját bőrünkön érezni a vihart, majd a szél által szaggatott sátorban aludni a fagyban, mintha egyszerűen a kényelmes, összkomfortos szállodában aludtunk volna pár száz méterrel lejjebb (szintben). Nagyjából arról van szó, mint a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Vagy amikor pár éve csináltunk egy többnapos, cucc-cipelős Bükk-túrát a kutyával. Szinte végig esett az eső, nyirkos, ködös idő volt, de felejthetetlenül szép volt az erdő, és valami misztikus, földöntúli hangulata volt. Aki csak a kényelmetlenséget látja és ilyenkor inkább a meleg szobát választja, sosem fogja ezt megtapasztalni. Amikor pár hete átnyergeltem bicikliről autóra, nem tetszett, hogy nem is érzem, hogy milyen az idő, milyen a levegő. Akkor már a villamos is jobb, csak ne lenne olyan tetű lassú. És akkor milyen életet élhet az, aki felkel, lemegy a mélygarázsba, beül a légkondicionált kocsiba, elmegy az irodaházba, leparkol a mélygarázsba, felliftezik az irodájába, majd este vissza? Tartályból tartályba egy kisebb tartályban.
(Hogy legyen a bejegyzésnek valami köze a mac-hez és a nyílt forráshoz, a képet blenderrel akartam csinálni (meg amúgyis), de valamiért nem működik sajna... de majd pótolom.)

update:
Pótoltam. A most látható kép Blenderrel készült Linux alatt.

ezt ziggystardust írta [18:02]